"Olyan furcsák vagyunk mi emberek, A lelkünk sír, az ajkunk nevet. Egymásról azt hisszük boldog talán, S irigykedünk egy-egy szaván. Azt hisszük, ha a másik szeme ragyog, A gondolatai tiszták, szabadok. S nem vesszük észre,dehogy vesszük észre, Hogy könnyei égnek csillogó szemében. Különösek vagyunk mi emberek, a lelkünk sír, az ajkunk nevet. Hazugság az egész életünk, Hisz akkor is sírunk, mikor nevetünk"
(érdemes rajta elgondolkozni...) |